OtthonKommandó

Filozofáljunk a hazai valóságról...

Egy olvasóm jó hosszú kommentet írt a Mit szeretnél tudni? posztra, amit szeretnék megosztani, mert szerintem elgondolkodtató és vitaindító. Remélem Zsuzsi nem haragszik meg, hogy közzéteszem, és ezúton is köszönöm neki, hogy ezt kifejtette:

"Én arról szeretnék hallani, hogy hol vannak, egyáltalán létezenek-e azok a blogólvasok, akik kommentelik/likeolják/megosztják stb a Francia XVIII. századi kastélyt, a belga farmházat, angol cottagest, new yorki  loftot.
Ez azért érdekes nekem, mert az általam ITTHON látott lakások/házak egyáltalán nem azt tükrözik, hogy ezek az emberek léteznek. (De nem kell átmenni a szomszédba, elég megnézni az ingatlanhirdetéseket, hány szép, stílusos házat lehet látni? Na, ugye)
Ha ezek az emberek léteznek, akkor két énjük van, az egyik a fent említett, a másik meg aki szemkiverősnarancssárgára festi legalább az egyik szobáját, zebra/leopárd/borzalom mintás plédet használ ágytakarónak, + van neki legalább egy kötél hajú faragott afrikai szobor is, mert az szép. Illetve tele van a kertje szeméttel (jó lesz még valamire), megmetszetlen fákkal, gondozatlan bokrokkal.
Tudom, mindenkinek más a szép.  De ha valami jó, akkor az jó. Láttam olyan lakást, amiben én nem élnék, de megfogott. Láttam benne az egyéniséget, az észt, az ízlést, a harmóniát és a jó humort. Vagy ezekből az egyiket.
A fenti témáról senki sem ír, egyik lakberendezési blogon sem olvastam erről. Mindenki hozza a gyönyörű külföldi fényképeket (és csekély hazait), és nézegetjük, örülünk, jaj de szép, és itt vége.
Esetleg veszünk egy antikolt komódot az afrikai szobor, meg az inox cd állvány közé. Az ízléstelenségre nem mentség a nincs pénzem szlogen. Szegényen is lehet szépen. A falra mászós tescos télapót is meg kell venni ( mert ugye másképpen nem lehet a gyermek köré csempészni az ünnep varázsát, sőt a legjobb ha májusig kint lóg).
De mivel a fenti téma megzavarná a kedélyeskedést, és nagyon eltér a magyar lakber blogok állóvizétől, írok pár dolgot ami érdekel, és szívesen olvasnék róla, mert hasznos, és mert kapcsolódik a fentiekhez.

  • Stílusok keveredése – eklektika.  Hogyan érhető el, hogy a különböző stílusok erősítsék, kiemeljék egymást, vannak e aranyszabályok? Csíkosat a virágossal? Nagymama szekrénye Ikea lámpával? Mit ne?
  • Színre színt – milyen színeket, hány színt használjuk egy helységen belül. Mik a jó párosítások? és mik nem..?
  • Művirág? Engem kiver tőle a víz, de ha valaki szeretne, lehet stílusosan.
  • A lomtalanítás művészete – hol, mennyiért vásárolhatok használt dolgokat, esetleg cserélhetem/adhatom el az enyémet  az online lehetőségeken kívül.
  • Hazai példák!"

Nos, Zsuzsi szinte már már filozófiába áthajló kérdéseket fogalmaz meg, azonban sok mindenben egyetértek vele. Bennem is ezek a kérdések mocorogtak, amikor megírtam a Mutasd meg a lakásod posztot, és többször kértem, küldjetek képeket (lassan van egy újabb adag). Olyan sokan írtátok, hogy nekem ilyen szekrényem van, vagy olyan fotelem, stb. hogy kíváncsi lettem, hogy is néznek ki ezek az otthonok.

Mellesleg én nem hinném, hogy külföldön teljesen más lenne a helyzet, ott is mennek a szép fotók, a tökéletes lakásokról, az olvasók kommentelik, lelkendeznek, ennek ellenére nem hinném, hogy az ő otthonaik is ilyenek lennének. Ez az egész kicsit olyan mint a divat, modellvilág: az újságokban, képeken csupa szép, vékony, bordanélküli feszesseggű lány mosolyog csillogó fogait kivillantva, azonban a valóságban közel sem ezzel találkozunk. Na ezt ültessük át a lakberendezésbe és meg is van a szóban forgó problémakör. És itt továbbmehetünk egészen a társadalmi-szociológiai kérdésekig, de ha visszatérünk az elejére és feltesszük a kérdést, hogy miért nincsenek ilyen lakások (akinek van, mutassa meg!!!), én erre a következőket tudom válaszolni: valóban nem feltétlen pénz kérdése, ám ha nincsen pénzed, akkor sokkal nehezebb helyzetben vagy, rengeteg keresgélés, utánajárás, ötletelés kell, magyarul annyi időbe telik az egész, hogy vagy 20 év alatt készül el a lakás, vagy nem dolgozol és csak ezzel foglalkozol. Egyszóval az átlagembernek (és nem csak a magyarok) sose lesz annyi ideje, amennyit szeretne rászánni a lakás kialakítására. Tehát légy kurvakreatív, legyen kurvasok jó ötleteted és vagy van kurvasok pénzed vagy kurvagazdag férjed/feleséged vagy kurvasok időd. Ha egyik sincs, akkor bizony nehéz összehozni egy álomlakást. Ez a véleményem. És a tied?

Címkék:

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. madilla says:

    Kommentelők külföldön se fogják vissza magukat. Nem véletlenül írják ki sokan, hogy “only nice comments, please”

    Ízlést igen is formálni kell. Ahogy izmainkat rendszeres tornával, úgy ízlésünket szépen berendezett otthonok (hazai és külföldi) nézegetésével lehet fejleszteni. Ha csak a színvilágot lesed el, már nyertél rajta.
    Takarítás, rendszerezés előtt pedig kifejezetten motivál.

  2. OtthonKommandó says:

    @szosszanyu: köszönöm a kedves sorokat!
    @Bebu (anyaszemmel a világ): én is bízom abban, hogy egyre többen igénylik, hogy igazi otthont teremtsenek maguk körül, akkor is ha ez nem egyik percről a másikra megy…

  3. A lakással úgy vagyunk, hogy még ha újba költözünk is, ritkán vagyunk olyan szerencsések, hogy teljesen új berendezéssel induljunk. Nekem is van, amit cipelek magammal, és van, amit majd apránként fogok megvenni. De ez a sok belinkelt kép alakítja az ízlésemet és a látószögemet, én speciel örülök ennek. Vannak blogok, amiket a gyakorlati megvalósítás miatt olvasok – pl. Kicsi ház -, és van, amelyiket a gyönyörű képek miatt.
    Amúgy meg sok szép ház, lakás is épül, csak nem mindenki szereti megmutatni, illetve ezek jellemzően nem a belvárosban vagy főútvonal mentén szoktak lenni.
    Szóval szerintem ez egy lassú folyamat, ami már javában tart.

  4. szosszanyu says:

    Kedves Bárki,aki írta ezt a cikket!!:-)

    Először is gratulálok!Hónapok óta kavarog ez a fejemben ,amit itt tisztán,feketén -fehéren megfogalmaztál,csak nekem valahogy nem sikerült!Két ,lassan már három éve,hogy lakásfelújításba fogtunk(tam),mert a férjem ,hát hogy is mondjam,nos Ő inkább a szponzor,bele nem nagyon szól semmibe.Kezdtük a kisfiam szobájával,mivel akkor érkezett közénk,s amit már lassan ki is nől,tehát szobacsere,újra festés alakítás,és most úgy érzem nem is lesz sose vége,pedig “csak”egy 4 szobás lakótelepiről beszélünk.Bevallom,én itthon vagyok gyesen és azért van időm ezzel foglalkozni,de sokszor hajnal háromig is tervezgetek,alkotok,hogy végre ne egy modern átlagos lakásban éljünk,hanem igazi otthonunk legyen.
    Igen,szóval akinek nincs sok pénze,valóban iszonyatos utánajárásokkal tud csak érvényesülni,de nekem sikerül.Nem tudom,talán a szerencse is mellém szegődik ilyenkor,de mindíg sikerül valami olcsó klassz dolgot kiguberálnom,s itt áldom a vaterát,amit aztán némi ráfordítással átalakítok.Most már én se tudok elmenni egy lomtalanítás mellett,(lehet ez ciki:-))de mindíg molyolok magamnak valamit.Most már lassan úgy érzem sínen vagyok,kialakult a stílusom,de szerintem erre be kell érni!)Mostanra értem el a szintet,hogy felvállalom magam,és nagy ívben tojok arra,aki azt mondja,ezt az asztalt sose raknám a lakásomba.
    S ahhoz,hogy ezt így elértem sokban hozzájárultatok Ti is,az ilyen cikkek írói,a blogírók,Kicsi ház,Country komfort,Édes otthon,stb….,hogy felnyitjátok az ember szemét,és igenis kedvet kap az ember fia az alkotáshoz!!Kilépni a monoton tucatérzésből,és igazi egyedi otthont varázsolni a családnak,kis pénzből kis idővel,viszont rengeteg ötlettel!Üdv nektek!!!:-)))))))

  5. OtthonKommandó says:

    @suzelarousse: ezt a cikket reggel csak átfutottam, magamban abban maradtam, hogy itt azért alakul valami, de nem az igazi…
    ezt tartom most is, viszont a kommentek tényleg viccesek/elszomorítóak…sajna nálunk ez a divat…

  6. Gurtart says:

    Magyar honban még sajnos jellemző ez a negatívum keresés…szomorú.

  7. suzelarousse says:

    Nem haragszom, sőt nagyon jólesik, hogy ilyen érdekesnek találtad a megjegyzésemet.

    Tetszik a modell hasonlat, mert tökéletesen passzol. Az igazság az, hogy a külföldi igénytelenkedés nem fáj annyira, az itthoni jobban fáj.

    Továbbá igazat kell adjak abban, hogy valóban külföldön sem él mindenki szépen, illetve részben abban is, hogy a pénz számít, de rögtön hozzá is teszem, hogy rajtunk múlik, hogy mennyire számít.

    Nyilván egy félig összedőlt kunyhóból nem sokat lehet kihozni, és nem is rájuk gondolok, de sokan laknak lakótelepen, kockaházban, családiházban ami egyszer üres vászon volt, és egyszer eljutott oda ami most. A borzasztó az, hogy az emberek megállnak, feltartják a kezüket „nincs rá pénzünk, „nem rajtunk múlik” stb. és jön az önsajnálat ami abszolút nem termékeny, és nem csinálnak semmit csak várnak a csodára. Mennyibe kerül összesöpörni a szemetet a ház előtt? Mennyibe kerül minden évben ültetni 1db növényt a kertbe, és gondozni? Mennyibe kerül lenyírni a füvet, tisztán tartani az udvart, és kitakarítani a házat, és nem gyűjteni a lomot?

    A pénzhez még annyit, hogy sok helyen látni (pl urbanista blog) példát arra, hogy közröhej tárgyává válik jónéhány százmillióba kerülő ingatlan, mert sokszor annak sincs ízlése, akinek pénze van. Tisztelet a kivételnek. Szóval a pénz nekem nem elég kifogás. Kevés pénzből jót, nem könnyű. De ne várjuk, hogy könnyű is legyen, meg olcsó is:)

    Kell idő, kreativitás, lendület, bátorság, türelem, kitartás. Ez az ár amit a pénz helyett fizetünk.
    Az sem baj, ha ezeket a tulajdonságokat nem birtokoljuk, és úgy szerezzük meg, hogy a szívünk lelkünk okosan(!) beleadjuk a felújításba/berendezésbe, mert így nem csak egy szép lakással/házzal leszünk gazdagabbak, hanem sokkal többel!

    Szóval sok ötletre van szükségünk, és sok tanácsra, építő jellegű kritikára, hogy mit NE, mert nagyon kezdők vagyunk a témában. Ha pedig elszúr az ember valamit, akkor merje meglátni, vállalja, és kérjen tanácsot (én is elszúrtam a nappalimat, nem az igazi, most dolgozok a rendbehozatalán (mintás festőhenger lesz a gyógyír egyébként) csak még gyűjtök, mert én sem vittem el még az ötöst.

    UI: 4szoba.hu/cikk/lakas/2784-cselenyi-eszter-otthona
    Ezt csak azért, mert lehangolt reggel, nem a lakás, hanem a kommentek. Csupa építő jellegű hozzászólás, csak úgy magyar módra. Ezek az emberek hogyan élnek vajon?


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!